Az INO múltja, története
Az Idősek Napközi Otthona műszaki átadás-átvétel, birtokbaadás margójára
Az uniós támogatású projekt kezdete még a 2009. évre nyúlik vissza. Azok a malmok bizony lassan őrölnek... Az akkori városvezetés a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség Közép-magyarországi Operatív Programja [KMOP] által kiírt pályázatra jelentkezett. Az NFÜ ezt befogadta, s mintegy 50 millió magyar forint, egyösszegű támogatást írtak ki az INO fejlesztésére, ami csak és kizárólag új beruházást irányzott elő.
Az eljárásnak részét képező építési engedélyezési terv elkészült. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény szerint a pátyi önkormányzat kapott kijelölést mint első fokú építési hatóság az INO rekonstrukció tárgyában. A „szomszédvár” hivatala az engedélyezési tervet elfogadta, s azt a 2010. év elején jogerőre emelte. Az akkor történt országgyűlési választások eredménye, az intézményi szinten bekövetkezett változások néhány hónap szünetet igényeltettek a projekt számára, de még az év vége előtt már kiírható volt a közbeszerzési eljárás. A kétfordulós pályázat nyertese Weiser Károly egyéni vállalkozó lett, akivel az építési-szerelési szerződést még a 2011. év nyarán, a Szőlőskert utcában írta alá a megrendelő önkormányzat képviseletében a polgármester asszony és Weiser Károly egyéni vállalkozó.
A felújítás-bővítés a főépület mögötti toldalékok teljes bontásával 2011. év szeptember hónapban kezdődött, hasonlóan az utoljára adományosztó raktáraként funkcionáló kis házé is. A projekt felügyeletét a megrendelő önkormányzat megbízásából a Budakeszi Városfejlesztési és Városüzemeltetési Kft. végezte. Az év október-november hónapjaiban váratlan műszaki problémák álltak elő, melyek épületszerkezeti változtatásokat is előirányoztak az engedélyezett tervekhez képest. A kivitelező felmondta a végteljesítési határidőt. Az önkormányzat átlátta a helyzetet, s gyorsított eljárással módosított építési engedélyezési terv elkészítésére kötött megbízási szerződést a generáltervező PRO-ÉP 2000 Kft.-vel. Tárczi Péter építész-tervező az év december hónap közepére készítette el az új tervcsomagot szakági tervezők bevonásával, amit a kijelölt pátyi építési hatóság egyeztetések, javítások elvégzése után 2012. év február hónap közepén jogerőre emelt. Az eredeti költségvetés mellé, az előre nem látható akadályok további kezelésére a megrendelő Budakeszi Önkormányzat egy 15 millió magyar forint összegű elkülönített kerettel járult hozzá, ami nagymértékben tette lehetővé a második végteljesítési határidő tartását. Ehhez járult hozzá a kivitelező is, aki az év március hónap közepén folytatta a kényszerből szüneteltetett építési folyamatot, emelt kivitelezői létszámmal. Minőségi munka készült az egymást követő, illetve párhuzamosan zajló különböző építési szakágak végzése során. Valamennyi beltéri és kültéri, az esélyegyenlőség biztosítása érdekében tervezett műszaki megoldás megvalósításra került. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által, külön eljárásban jóváhagyott terv szerint készült el az uniós szabványokat is kielégítő melegítő konyha. Közvetlenül lehet a kertbe kilépni a déli fekvésű, nagyméretű ablakokkal ellátott társalgóból. A középre helyezett folyosóról jobbra és balra nyílnak a különböző rendeltetésű helyiségek. A régi főépület nagyobbik szobájában kapott helyet az étkező, míg a középső szoba pihenőként szolgál. A bejárat melletti végfal mögött lesz az iroda. Az új építésű rész feletti tetőtér szinte kínálja a lehetőséget a további felhasználásra, de ezzel várni kell, míg az uniós normák enyhülnek. Mivel a támogatás csak a bontással felszabadított új épületrészre vonatkozott, nem lehetett megkerülni az immár egy járószintbe hozott régi főépület célszerű felújítását. Ezt az utcafronti tetőszerkezet anyagának kismértékű cseréjét, a külső és belső fa nyílászárók épületasztalos javítását, általános festés-mázolást és a korábbi, üvegezett veranda új aljzattal történő ellátását jelentette. A külső homlokzat felújítására, az utcai járda szintvezetésére vélhetően a következő évben kerülhet sor önkormányzati saját erős beruházás keretében.
A most elkészült új és a vele egybenyitott régi épület szakszerű, I. osztályú kivitelezéssel létrehozott komfortja, minősége városunk egyik rejtett dísze lett. Miért rejtett? Az INO nem a Fő úton áll. Egy hasonlattal megvilágítva ezt: egy karácsonyfa hátsó oldalán megbújó díszeket a vendég nem látja, vagy nem is veszi észre, de a háziak tudják, ismerik, hiszen ők tették oda! A múlt évben felavatott új városközponttal nem mérhető össze sem terjedelemben, sem költség ráfordításban. Ugyanakkor az Erdő utca csendjében egy olyan messze mutató, humanitárius tevékenység folyik, ami bearanyozza a magas életkort elért, nem ritkán egyedül maradt öregjeinket. Ők 20-30 évtől visszafelé, a világégés után, nem egészen önként, jó szántukból vették ki részüket a társadalomépítésben, melybe mi, fiatalabbak beleszülettünk, készen kapva azt. Illő dolog a megbecsülésük szerető gondoskodással! Szívből kívánjuk, hogy a megújított INO ezt szolgálja!
Néhány szót érdemel az épület múltja
Érdekes történelemórát tartott nemrégiben Farkas Gyula, köztiszteletben álló korábbi tanácselnökünk, polgármesterünk az Erdő utca 83. szám alatti Idősek Napközi Otthona most véget érő felújítási-bővítési munkálatai kapcsán, mely épületet az ismert Eszterle család emeltette az 1943−1944. években. Az akkori „családi projekt” motorja a „korán kelő” Eszterle Julcsi volt, akit a felkelő nap a makkosmáriai hegyoldalban talált, mivel Julcsi már hajnaltól a családi földeken serénykedett. Az egykori, igen gondos kivitelezés nyomát viselte a most elbontott istálló, ahol érintetlen állapotban volt a műkőből öntött, négyállásos jászol. Ugyancsak műkővel burkolták lejtésben a helyiséget, hogy onnan igénybevétel esetén gravitációsan folyhasson ki a hígtrágya a kertben elhelyezett derítőbe. Hasonlóan fényes bizonyítéka az akkori gondoskodásnak az utcai nyílászárókba épített esslingeni redőnyök is. Szomorú, hogy a II. világháborút követő állami terror áldozata lett a családi beruházás gyöngye, mivel az 1946. évben egyik napról a másikra államosították, azaz megfosztották az Eszterle családot új ingatlanától, s abba egy Martin nevű kommunista partizánt költöztettek be. A konszolidációt kővetően, a központosított termelőszövetkezetesítés Budakeszire is elérkezett. Az állami tulajdonba vett Erdő utca 83. számú ingatlan új bérlőt kapott dr. Eckhardt György [1912-1970] néhai járási főállatorvos személyében, aki családjával költözött be a nagyobbik épületbe, míg jóval később, a kisházba a tsz inszeminátora szintén családjával, akinek tanítónő felesége több évtizeden keresztül oktatta-nevelte a budakeszi aprónépet az iskolában. Mivel a közmegbecsülésnek örvendő Eckhardt doktor úr 1970-ben váratlanul elhalálozott, özvegye, Csiri néni [1912−2004] egyedül maradt a számára túlméretes ingatlanban. Idővel, az 1956. évben külföldre emigrált fiával együtt vételi szándékkal keresték meg a nagyközségi tanács vb-t, de az elzárkózott. Farkas Gyula tanácsára, 1972. évben Csiri néni elcserélte az Erdő utca 72. számú ingatlan egyik részére, melyben történetesen az akkori Idősek Napközi Otthona funkcionált. A tanács támogatta az egykori állatorvos özvegyét a cserében, aki egy időben a könyvtárban dolgozott, sőt garázsépítésben is segédkezett. Akik személyesen ismerték, még emlékeznek szókimondó mivoltára, nem rejtette véka alá politikai hovatartozását! A 2004. évben bekövetkezett halála után Svédországban élő fia az Erdő utca 72. ingatlant eladta. Az Eckhardt házaspár nyughelye a budakeszi temetőben van. A költözést követően az INO akkori vezetője Kassai Márta lett. Az ő édesapja volt korábban a kaposvári hadosztály-parancsnok. Az obsitot követően a jelenlegi OTP-házban lakott a család. Kassai Márta s későbbi férje is 20 éven át voltak a válogatott röplabdacsapat kerettagjai. Mikor K. Márta kiöregedett az aktív életből, a Budakeszi Sportegyesület elnökhelyettese s gazdasági vezetője lett. Az elnök Farkas Gyula volt. Kassai Márta rátermettsége, kedvessége is hozzájárult, hogy a nagyközségi tanács rábízta az INO vezetését 1972-ben. Kassai Márta 1995. évben hívatott el. László öccse, Mari húga ma is Budakeszi lakói. Az INO vezetését Szemánné Ica vette át, aki korábban az egyik budakeszi egészségügyi intézmény dolgozója volt.
Farkas Gyula és Salacz István
2012. november 11.